Az agresszív nők

  • by

Bozsoki-Kovács M. Virág tanácsadó szakpszichológus tollából

Este sötétedés után, kihasználva az indiánnyár melegét lementem a parkba kicsit kiszellőztetni a fejem és írni. Engem nyugalommal tölt el, hogy minden és mindenki mozgásban van körülöttem (például rögtön ott vannak a futók… én ülök a parkban ők meg köröznek 🙂 ). Szóval ebben a kis esti nyugalomban kicsit kikapcsolom a külvilágot, és elmerülök a saját gondolataimba. (Mondjuk a fejemben van lótás-futás, szóval lehet, h mégis a futókkal vagyok, mint agyalás-ultramaratonista 😀 )

Sok szösszenet volt a fejemben az agresszióval kapcsolatban, mielőtt leindultam, de gondoltam, megkérdezem a férjemet is, mit tart fontosnak ő a nők agresszivitásával kapcsolatban.

Sokat mondóan rám mosolygott, megsimogatott, és ennyit mondott:

-Semmit. Neked ez menni fog!

Ezzel két dolgot ismert el egy csapásra. Egyrészt azt, hogy – bárhogy is szépíteném- bőven a tábor lelkes híve voltam korábban. “Bármit át tudok vinni erőből!”-elv mentén éltem. Ezt a működésmód azonban nagyon is bántó a másik felünknek..

Másrészt azt is elismerte ezzel a párom, hogy már nem tartok ott. Az ember lánya képes a fejlődésre. Ha ugyanis nem így lenne, egy ilyen agresszívnak beállító mondat után nagyon komoly reakciók jönnének 😀 (Plusz nagy szerencséjére ugye van humorom 🙂 )

De tény, hogy voltam agresszor szerepben. Talán néha/bizonyos helyzetekben minden nő van.

Dr Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió című könyve nagyon is aktuális a témában.

Én kiegészíteném ezt a címet kicsit, hogy a női szakaszra igazodó legyen. Egyrészt nyilakat tennék a szavak közé, ugyanis nem csak hogy egy sorban vannak, hanem egymás egyenes ági leszármazottai.

Félelem»Harag»Agresszió

Katalizátor: a fáradtság

Mindennek oka: a szeretet.

Ez így nagyon tömény, kicsit kifejtem:

Félelem:

Már sokadszor nyúlok ide vissza, de a kultúrák, szerepek és nemek egybeolvadásával hatalmas bizonytalanság szakadt ránk. A világ működése ismeretlen, legalábbis biztosan nem leírható, csak valószínűsíthető. Ez pedig félelmetes. Ha kapcsolatot kezdenél, és nőként nyitsz egy férfi felé, kedves vagy hozzá, nem tudhatod már, hogy mit is gondol rólad. Nem tiszta, hogy milyen reakciót várj. Míg korábban tiszta sor volt, hogy ki hív el kit, és hogy működik egy első találkozás, ma már millió bizonytalansági faktor van. Lehet, hogy túl rámenős vagy, és nem szereti, ha nem ő a férfi, az irányító. Ilyen csaj nem kell neki. De lehet, hogy arra vár, hogy te hívd el, ha már ennyire egyenrangúak vagyunk. Ugye ott van a sok félénk srác.. hát csak nem várjuk, hogy ők hívjanak el! És ha az első lépés meg is van, ki dönti el, hogy mikor és hova menjünk? Ki fizet egy kávét vagy mozit? Ha meghívna, mennyire szabad ellenkeznem? Önálló legyek, mert az vonzó lehet, vagy merhetek a meghívott fél lenni, mert visszautasítani udvariatlanság?

És ezzel még csak a legeslegelső lépéseknél tartunk…

Sok félelmet szül ez a határtalanság.

Harag:

A félelemre válaszként beindulnak a vészreakciók.

Harcolj vagy menekülj. Fight -or-fligh. Üss vagy fuss.

Ez nem csak ránk, emberekre vonatkozik, az állatvilág minden képviselője Ez alapján az elv alapján él.

Csakhogy: azt tanultuk meg mi, nők, hogy a rövid múltra visszatekintő jogaink megvédéséért felelősek vagyunk. A vágyaink beteljesítéséért tennünk kell. Nem menekülhetünk. Harcoljunk érte! A kompromisszum nem megoldás, hanem megfutamodás. Vidd át az akaratod, ne hagyd magad!

NEM menekülhetünk.

Tehát nincs választás a stresszes reakcióra. Harcolj vagy harcolj. Különben gyáva vagy. Különben beadtad a derekad egy kis békességért…

És jön a harag. Persze nem magunkra, hanem valakire, aki épp kéznél van. És erre jó a szemünk, a hibát hamar kiszúrjuk, és ha a szerencsétlen emberből van, tuti van neki..

Agresszió:

Hol voltál?

Miért nem jöttél korábban?

Szedd le rólam a gyereket!

Én ugyan nem megyek át anyádékhoz!

Csinálhatnál már végre valamit itthon!

Megint sörözés? És én mikor lazítok szerinted?

Ezek a legáltalánosabb mondatok egy családban, de jó rombolási hatékonysággal működnek..

És jön ezt után a diadalittas érzés: ugye, igazam volt! Erre nem tud mit mondani!

Persze, hogy nem. Ő is csak úgy reagál ösztönből, ahogy te. Harcol vagy menekül. Csak a férfi pont az ellenkező irányba változott. Úgy változott, hogy tudja, ezekből a helyzetekből ő már menekülhet. Nem válaszol. Kihátrál. És okosan is teszi, mert ha harcolna, akkor sem győzhetne.

(Emellett érdemes még a szeretet két agresszív formáját is górcső alá venni: a túlzott szeretetet, és a nagyon grammra adagolt szeretetet, mint az agresszió alfajait, de ezt egy másik posztban majd.)

Fáradtság:

A fáradtság minden egyes ilyen helyzet katalizátora. Ha nem vagy kipihent, nem látod át jól, mi történik veletek. Vagy lehet, hogy éppen látod, de akkor sem tudsz máshogy reagálni.

KELL rendszeresen a töltődésre időt szánni. 168 órából legyen 1-2 magadra, ami mindig megvan. Ez nem nagy kérés, ez a minimum. Mert lehet enélkül is, csak fele hatékonysággal. És dupla stresszel, aztán félelemmel, haraggal, és agresszióval…

És mindezt miért?

Szeretet:

Mindent azért, hogy az ember a lelki jóllétéhez minimum-szeretetet megkaphassa. Bizony, csak ezért harcolunk. Azért, hogy elismerjenek, hogy fontosnak tartsanak, hogy értékesnek lássanak. Azért, hogy észre vegyék és értékeljék az otthoni/munkahelyi erőfeszítéseinket.

Azért küzdünk, hogy lássanak minket.

Azért küzdünk, hogy érezzenek minket.

Azért küzdünk, hogy szeressenek minket.

Szeretjük látni a helyünket. Szeretjük tudni, hogy kik vannak mellettünk. Szeretjük tudni, mik a feladataink, és mi kell az előrehaladáshoz. Csak néha borzasztó módokon tudjuk ezt a másik tudtára adni. Szeretet kell. Ezt tanuljuk meg kommunikálni. Ezt adjuk!

Ha segítség kell a konkrét lépések kidolgozásához, keress bizalommal:

Bozsoki-Kovács M. Virág
tanácsadó szakpszichológus
life coach
70/2294935

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük