Ez a pasi sem veszi észre magától a feladatokat otthon?!?

  • by

 Bozsoki-Kovács M. Virág tanácsadó szakpszichológus tollából

Hogy nem veszi észre, hogy ott a szennyeskupac a szoba közepén?

Morogsz. Elrakod. Szemére veted. Megcsináltad. Sárkány vagy. Utálod. Miatta vagy az. Őt is kicsit utálod. Ő utálja a hisztit otthon. Mindenkinek remek a hangulata. Legalább egyfélét éreztek! Csak így tovább 🙂

Adod a mártírt. Nem kérsz segítséget. Habár ez a mártír-rész nem teljesen igaz…

Az átalakuló szerepek világában egyre kevesebb az a klasszikus minta, ami bemutatja az adás és elfogadás folyamatát, egyensúlyát. A nők csak kiáramlanak, csak adnak, de már nem tudják a határát annak, hogy mi az ő feladatuk. Adnak tiszta ruhát, munkából pénzt, rendet otthon, ügyeket intéző nőt. De elfogadni már nem tudnak úgy, ahogy kell. Nem tudjuk elfogadni a dicséretet. Egyszerűen a tiszta bókot nem tudjuk mi, nők kezelni. A egyszerű közeledést, egy klasszikus udvarlást nem tudunk szépen fogadni. Ismerkedés során nem tudjuk, nem merjük magunkat adni, ennek viszont következménye, hogy a másikat elfogadni sem tudjuk teljes valójában.

(Most csak a női oldalról írok első sorban, mert mi nők ezen a fronton tudunk változtatni de nyilván legalább ennyire érdekes az is, hogy a férfi elfelejtette érezni, hogy milyen a felelősség dicsősége, milyen az, amikor a vállán nyugszik egy család boldogulása, és a siker az ő érdeme is. Fél a felelősségtől, fél a feladatoktól, szívesebben van hobbija anyuci asszony úgy is elintézi a nehezét. Kicsit morog érte, de ez nem túl nagy ár a nyugalomért. ÉS hogy ez miért lett így? Később kerül kifejtésre. Térjünk vissza hozzánk!)

Adni tudunk, de nem megy ez a befogadás.

Aztán ott a gond a kéréssel…

Kérni a gyenge kér. De mi erős nők vagyunk. Egyenrangúak vagyunk. Mindent meg tudunk oldani. Akkor nagyon ciki kérni. Beismerni, hogy mégsem vagyunk képesek mindenre. Brutál módon túlkompenzáljuk azt, tudjuk, valahol úgy megyünk át a férfiakon, ahogy nekünk sem jó. De még túl friss az “egyenjogúság” lehetőségének megízlelése, még nincs egy évszázados sem. Még tudjuk, kik voltak a családunk felmenői között azok a nők, akiknek nagy dolgokba nem volt beleszólásuk. De nekünk már lehet! Csak hát azzal, ha kérek, elismerem, hogy mégsem tudok mindent egyedül. Ez pedig még túl korai. Még csak most ízleltük meg, hogy egyenrangúnak kezdenek tekinteni minket.

Ezért aztán gyengének látszani tilos.

Kérni tilos.

Csakhogy bármennyire fontos az egyenrangúság bizonyos területeken, akkor is komoly fizikai és lelki különbségek vannak férfiak és nők között. Így aztán nem lehetünk mindenben egyformák.

Emellett az, hogy egyenrangúak lettünk, ránk sok feladatot ró, de közel sem tisztázott, hogy miket.

Innen indulunk. Szépen sínre tettük a történetet, még mielőtt bármi elkezdődött volna.

Szóval: Hogy nem veszi észre, hogy ott a szennyeskupac a szoba közepén? Miért kell mindenért külön kérvényt benyújtani? Nekem ugyanannyi időbe kerül, mint neki, hogy megcsináljam!

Sokat dolgozik/ sokat telefonál/ sokat tévézik, telefonját nyomja/ sokat ……., te meg beleroskadsz, de nem veszi észre.

Először csak kerülgeted a feladatot. Csak feltűnik neki… De nem, ma se esett piros hó. Aztán végül megcsinálod, amit meg kell. Morogva, sziszegve, nem finom mozdulatokkal. Végül olyan sikeresen felhúzod saját magad, hogy azért csak had tudja meg, hogy te mi mindent megteszel, ő meg bezzeg észre sem veszi. Sem a feladatot, sem az áldozatodat.

Sárkány vagy. Utálod, hogy az vagy. Miatta vagy az. Őt is kicsit utálod. Ő utálja a hisztit otthon. Mindenkinek remek a hangulata.

Picit tartsunk szünetet. Nézzünk át a másik oldalra.

Hazaér a férfi. Tele a feje a munkanappal, lassan vált. Otthon levetkőzik, levegőt vesz, netezik, eszik. Ekkor derült égből villámcsapásként ott terem az asszony a külön erre az alkalomra képzett üveghangján, és szidni kezdi. Csak az Ég tudja, miért. Uhhh. Menekülj. Hogy mit mond? Passz. Ami leginkább észre lehet venni, hogy ki van akadva. Tiszta ideg. Ezt nehéz kezelni. Hogy mi az oka, az nem világos. Elsőre mindegy is.

A feladat: tűzoltás.

És akkor nézzük, hogy is nem veszi észre a feladatot?

Úgy, hogy:

  • neki sem könnyű mások helyzetébe helyezkedni, empatikusnak lenni, mikor sok szerepe van
  • ahogy te sem, a férfi sem rendelkezik gondolatolvasásból diplomával
  • ahogy te sem, a férfi sem veszi észre minden alkalommal szó nélkül, hogy mire vágyik a másik
  • ahogy te sem veszed figyelembe mindig, hogy a férfinek is sok a stressz a napjában, sok lehet a munka, a család, a gyerek gondjai

És úgy,

  • ahogy te sem vetted észre, hogy szépen lassan megcsinálod helyette
  • ahogy te sem vetted észre, hogy téged ez mennyire zavar
  • ahogy te sem adtál ennek hangot korábban
  • ahogy még mindig nem mondod meg tisztán és nyugodtan, hogy mi segítene neked. (Felpörgött állapotban nem megy át. Ezt csak teljes nyugalomban lehet megbeszélni.)
  • és ahogy a vitában sem veszed észre, hogy neki már nagyon a csend kell. Az utolsó utáni mondatod már nem kell.

Eddig neki kényelmes volt. Nem vette észre a feladatot, de meg is oldódott nélküle.

Meg kell kérni. Segítséget kell kérni. Igazit. És amikor megkaptad, örülni kell neki 🙂

Nem úgy magas lóról lenézve örülni, hogy: nézzenek oda, nem haltál bele… akkor áruld már el, ezt eddig miért nem tudtad! Ha jól leminősíted, lesheted, mikor segít legközelebb…

Minek tegyen bele energiát, ha nincs pozitív visszajelzés?

Első lépés: tudd, mi az, amiben segíthetne neked. Erre érdemes időt fordítani magadban. Hol jönne legjobban a segítség?

Utána a kommunikáció. Ebben már benne van a kölcsönösség. Legyen közös terv, hogy hol-mikor tud részt vállalni.

Attól a ponttól tiszta, hogy mi az ő része, mi a tiéd. Attól a ponttól nem csinálod. Nem is forszírozod, nem sziszegsz. Majd kialakul. Nem baj, ha az eleje döcög. Nem baj, ha az elején lesz olyan, hogy nincs alsónadrág. Nem baj, ha az elején büdös az egész ház a kukától. Nem baj, ha…. Egyszerűen nem baj. Hibákon keresztül tanulunk. Engedd meg. Fogadd el. És kész.

Kérd meg. Amikor megtörtént, örülj neki. Pont.

Bozsoki-Kovács M. Virág
tanácsadó szakpszichológus
life coach
70/2294935

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük